[…] and signaling for silence, a redundant gesture since no one happened to be speaking and the driver was generally silent anyway, this while he, he pointed to himself, was just digesting the information he had just received and was thinking, good, at last we know how the thing happened, or rather, how they shot the last wolf, but whether he could seize upon this piece of information and make any use of it seemed unlikely since he was incapable of seizing anything or making anything of anything, he reflected, deciding that this had gone far enough and that this very evening he would stand before the people from the foundation and tell them, tell them that ... that he wasn't going to write anything, because he was incapable of writing, because being incapable of thinking he was incapable of writing either, neither about Extremadura, nor about the last wolf, the story of which seems to have been entirely true as had been proved by the telephone conversation, though the facts as they came to him now were as follows, and he dropped his voice a little and allowed a moment's silence in which to sip his beer […]
László Krasznahorkai: The Last Wolf, übers. von George Szirtes, London: Tuskar Rock Press 2017, S. 29f.*
Zitate im Original
* »[…] s a kezével intett, hogy mindenki hallgasson el, az más kérdés, hogy éppen senki nem beszélt, a sofőr néma volt úgyis, ő meg, mutatott magára, épp azt emésztette, amit az imént hallott, s arra gondolt, jó, megtudjuk, hogy esett meg a dolog, vagyis hogy hogy lőtték le az utolsó farkast, de hogy lesz ebből valami az ő kezében, az ő kezében nincsen és nem is lesz semmi, morfondírozott, s elhatározta, hogy aznap este nem halogatja tovább, odaáll az alapítvány elé, és elmondja, hogy ... hogy ő semmit nem fog írni, mert semmit nem tud írni, mert ha gondolkodni nem, akkor magától értetődően írni sem lehet semmit, se Extremaduráról, se az utolsó farkasról, ami feltétlenül igaznak látszott az utóbbi esetre, ugyanis a telefonból a következő derült ki , eresztette le a hangját, s tartott egy kis szünetet, hogy belekortyoljon a sörébe, hogy egy […]« (László Krasznahorkai: Az utolsó farkas, Budapest: Magvető 2009, S. 28f.)